teresa walther

Történeteket írok...

Nos, 1977-ben születtem, Szentesen. Édesanyám korai halála után a Nagyszüleimnél, Nővéremmel, igazi vidéki kisvárosban nőttem fel a Körös folyó mentén. Mindig különcnek tartottak, megállás nélkül írtam. Nem akartam. Csak jött. Középiskolás éveim után kirepültem a nagyszülői fészekből, és tettem egy kis kitérőt, a kertészeti főiskolán. Nagyon szerettem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy sajnálom metszeni a fákat, és a növénytermesztés helyett inkább beszélgetni szeretek a növényekkel. Aztán Budapestre érkeztem, ahol megtaláltam önmagamat, az utamat, megismerkedtem a férjemmel.

Megszereztem a Budapest Média Intézetben a diplomámat, szakdolgozatomat filozófiából írtam.

Írni akartam, és a tanáraim, mentoraim támogattak is benne, amiért hálás vagyok. (Csak néhány név közülük: Bodor Pál író, újságíró, Megyesi Gusztáv újságíró, Kereszty András újságíró…)

Imádok főzni. Számomra ez egy olyan tevékenység, ami alatt a megoldatlan problémák megoldódnak. Tudok közben gondolkodni, és minden olyan egyértelművé válik. Amikor kinyitom a sütőt, ülök a kávém fölött, sétálok az utcán, vagy Veled beszélgetek… történeteket írok. Ez a hobbim, a munkám, az életem. Hatéves koromban írtam meg az első versikémet, amit a Nagymamám megőrzött. Kitartásomat és határozottságomat tízéves koromban egy írógéppel jutalmazta meg. A szomszéd néni sok évvel a Nagyi halála után mesélte el nekem, hogy amikor cipelte haza az írógépet a buszmegállóból, azt mondta: „Az én unokám író lesz.” Remélem, így van, és érzem, büszke lenne rám, ahogyan én vagyok arra, hogy vele élhettem.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat